2011. szeptember 30., péntek

J. D. Robb: Halálos idegen

"2060-ban talán fejlettebb a technika, New York azonban még mindig a számtalan, egymás mellett élő kultúra és a hatalmas ellentétek városa. Egyes gyilkosságok még mindig jóval nagyobb figyelmet kapnak, mint a többi - különösen akkor, ha az áldozat egy közismert üzletember, akire Park Avenue-i lakásán, az ágyhoz kötve találtak rá - fekete bársonyövvel megfojtva. Eve Dallas hadnagy csöppet sem lepődik meg azon, hogy Thomas Anders botrányos halála mindenféle találgatásra ad okot - az emberek másról sem beszélnek, és emiatt a családja egyre megalázóbb helyzetbe kerül. Miközben a város lakói a történteken csámcsognak, Anders közeli barátai is ezt teszik. Eve - multimilliomos férje, Roarke segítségével - hamarosan bekopogtat néhány ajtón, hogy megtalálja a választ - és be is töri őket, ha nem nyílnak meg előtte. Ám a mozaik nem áll össze. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az áldozat egyáltalán nem védekezett. A gyilkos ismerte a biztonsági rendszer hiányosságait, vagyis közel állt a családhoz, de mindenkinek sziklaszilárd az alibije. Vajon jó előre, alaposan megtervezett kivégzés történt, vagy csupán egy perverz játék csúszott ki a résztvevők irányítása alól? Dallas feladata, hogy megoldja az ügyet, melyben látszólag ismeretlen emberekről váratlanul kiderül, hogy halálos kapcsolatban álltak."

Nagyon tetszett, egyedül azt sajnálom, hogy lassan alig marad olvasatlan J.D.Robb-regény...

2011. szeptember 28., szerda

Vavyen Fable: Csontfuvola

"A két sérült kommandós, Daniel Belloq és Steve Delgado a tóparti nyaralóban lábadozik. Steve megátalkodottan depressziós, nem hajlandó felkelni, mosdani, étkezni. Akciócsoportos társai mindent elkövetnek talpra állítása érdekében, de még a nyári Mikulásterápia se válik be nála. Tán-tán Nympha, a könyörtelen gyógytornásznő segíthet. Denisa válósat álmodik, és sürgősen a tóhoz száguld, hogy Belloqkal lehessen. Idilljük hamar véget ér; lovaglás közben géppisztolysorozatot zúdítanak rájuk egy dzsipből. A kergült ló elhagyott farmra robog Denisával, ő pedig a kútból áradó hullaszag éreztén mozgósítja a helyi erőket. Pedofil gyerekrablás-sorozat nyomára bukkannak, ám a rendőrfőnök nem akar statisztikarontó bűneseteket a városában. Belloq nem kíván részt venni az ügyben, úgy érzi, besokallt, kiégett. De amikor mesterlövész-flintával megsebesítenek néhány hobbivadászt, feltámad benne a zsaru. Színre lép Gerret Flach, a nagy hatótávolságú vonzerővel bíró főügyészhelyettes, és felkéri őket a nyomozásra. Denisa, Belloq, Steve, a kezdő zsaru Martin és a furabogár Cyd nekilát, hogy kibogozzák a két bűnügyet. A gubancos szálak még jobban összekuszálódnak. A gyerekrablási gaztett véres fordulatot vesz. A hobbivadölők vadásza bedurvul."

Vavyan Fable utolsó néhány könyvénél megszűntem az írónő fanatikus rajongója lenni. Míg a korábbi könyveit rongyosra olvastam (ezt persze csak képletesen kell érteni, mert annál sokkal jobban vigyázok a könyvekre), például a Jégtáncot, Mesemaratont, Álomhajszát, My Fair Lordot, a Halkirálynő- és Vis Major-sorozat korai remekeit stb, addig az utolsó regényeket (arra már nem emlékszem, pontosan melyiktől kezdve) úgy tettem le, hogy "aha, nem volt rossz, de kár volt azt a részt olyan gusztustalanul leírni, meg az sem tetszett, hogy..."
A Kedves, mint egy kéjgyilkos bizonyos részeit el sem tudtam olvasni...

Ezért óvatosan vettem kézbe a Csontfuvolát, és végre :-) nagyon tetszett. Érdekes volt, hogy rögtön az első oldalnál vissza kellett vennem a mostanában megszokott olvasási sebességemből, mert nem akartam elmulasztani egyetlen remek szójátékot, érdekes gondolatot, találó idézetet sem.

Úgyhogy mielőtt nekilátnék a folytatásnak, elolvasom az utolsó Vis Major-könyvet, a Tíz kicsi kommandóst, hogy megfelelő hangulatba kerüljek a Habospitéhez, amelyben a két bagázs találkozik. Ráadásul letesztelem, hogy milyennek találom hét év elteltével újraolvasva.

Végezetül néhány kiragadott idézet a rengeteg közül, ami tetszett:

"Később a temetőben is fejtörés nélkül fegyverre kaptak a civódó pár láttán. Bizonyára ez a címerfeliratuk: Nem gondolkodunk. Nincs mivel. Lövünk. Van mivel."

"Olyan érzés fog el, minta zsákbanfutással nehezített láncfűrészes tömegmaraton zajlana az agyamban."

"Rühl Fresson, a mesterlövész, orvos és lelkész. Nemrég tett vizsgát lelkiatyaságból, így jogában áll haldoklót gyóntatni és feladhatja az utolsó kenetet, viszont körmenetet, szentmisét nem tarthat, és talán pápa se lesz belőle. Társai szerint így is univerzális: aki nem gyógyul, azt meggyóntatja, megszenteli és lelövi."

Dan Greenburg: Mindenkiből lehet jiddise máme

"Aki jiddise máme szeretne lenni, nem elégedhet meg azzal, hogy a történelem szeszélye folytán anya és zsidó. Sőt: nem kell ehhez sem anyának, sem zsidónak lenni. Bármelyik katolikus belga pincérből (és pincérnőből), ateista norvég suszterból vagy metodista portugál váltóőrből lehet jiddise máme. Aki szorgalmasan gyakorol, elsajátíthatja ezt a művészetet, amely egy sor bonyolult és kifinomult mesterfogás együttese.
Ha anyanyelvi szinten birtokba tudjuk venni ezeket a fogásokat, a siker nem maradhat el – biztosak lehetünk benne, hogy minden barátunk irigykedni fog ránk, és nélkülözhetetlenné tesszük magunkat a családunkban.
Ám aki nem tudja elsajátítani a tananyagot, jobb, ha felhagy minden reménnyel, mert csak sietteti a gyászos nap elérkeztét, amikor rá kell jönnie: a gyerekei nélküle is elboldogulnak."

Vékony könyvecske, de nagyon vicces, jót szórakoztam rajta :-)

2011. szeptember 26., hétfő

Robert Ludlum: Az Altman-kód

"A sanghaji kikötőben egy fotós titokban felvételeket készít egy hajó berakodásáról. A fiatalembert brutálisan megölik, fényképezőgépét összetörik. Két héttel később az amerikai haditengerészet egy fregattja követni kezdi a kínai teherhajót, melynek úti célja Irak, és a gyanú szerint biológiai fegyver előállításhoz szükséges alapanyagokat szállít. Castilla elnök nem engedheti, hogy a hajó Baszrába érjen, ugyanakkor azt sem engedélyezheti, hogy emberei a hajó fedélzetére lépjenek és átkutassák, hisz Kína ezt nyílt provokációnak tekintené, és esetleg visszalépne az oly régóta tető alá hozni kívánt emberi jogi egyezmény aláírásától. Jon Smith ezredesre ez egyszer könnyű feladat vár: a COVERT ONE egy másik ügynökétől át kell vennie az eredeti rakományjegyzéket Tajvanon, majd eljuttatnia az elnökhöz. Ám az események váratlan fordulatot vesznek, amikor ismeretlenek rajtuk ütnek, megszerzik a fontos dokumentumot és megölik a másik ügynököt, akinek csupán arra van ideje, hogy tájékoztassa: Castilla biológiai apja feltehetően még él, ötven éve kínai börtönökben sínlődik. Smith ezután versenyt fut az idővel, hogy kiderítse az igazságot a titkos, akár újabb világháborút is kirobbantani képes szállítmányról, valamint az öreg amerikai rabról. A szálak a legfelsőbb kínai politikai körökbe vezetnek... "

 A kedvenc részem az volt, amikor Randit és Jont elkapták, zseniális volt, ahogyan megléptek.

2011. szeptember 24., szombat

Daniel Silva: A gyóntató

"Daniel Silva új Gabriel Allon-regénye, a szerzőtől megszokott elegáns stílusban, mesteri történetfűzéssel vezeti végig az olvasóit egy nem mindennapi európai körutazáson néhány súlyos, történelmi jelentőségű titok nyomában. "

Érdekes és fordulatos volt, különösen a vége tetszett, amikor nem lehetett tudni, végül mivel bízták meg a gonosz bérgyilkost...

2011. szeptember 22., csütörtök

Az a fránya helyesírás...

A könyvtárnak hála nagy mennyiségű gyerekkönyvvel találkozom, és megdöbbenve vettem észre, hogy a nagy részükben sok a helyesírási hiba. Általában a mellérendelő, kapcsolatos tagmondatokban marad le a vessző az "és" előtt, sokszor a megszólításnál, köszönésnél is elmarad, vagy nem tudják, hogyan kell a gondolatjelet és a vesszőt kombinálni.

Nem értem, ezeket nem lektorálja senki? Vagy csupa helyesírásból gyenge emberke vesz részt a fordításban, kiadásban, stb? Szerintem pont oda kellene figyelni, mert ezeket már kisiskolások is olvashatják, és így rossz helyesírás rögzülhet a vizuális memóriájukban.

A "kedvenc" borzadalmas példám Wilbur Smith: Éhes, akár a tenger c. könyvének egyik kiadása, ahol a fülszövegen a dióhéj és a tankhajó szavakat ly-nal írták; a hideg kirázott, amikor megláttam. A könyv egyébként zseniális :-)

Kép innen:
http://www.nyest.hu/media/fontos-hogy-mindig-atolvassuk-a-szoveget-es-ne-hagyatkozzunk-teljes-mertekben-a-segedeszkozeinkre.png


2011. szeptember 21., szerda

Amikor a két blog találkozik...

A kreatív blogomban is beszámoltam róla, hogy a minigyöngypingvinem és -baglyom új életet kezdtek, mint könyvjelzőfityegők.


Felváltva használom majd őket a hímzett könyvjelzőimmel, hogy ők se érezzék magukat mellőzötteknek, ha már annyit dolgoztam velük... :-)


2011. szeptember 13., kedd

Ne viccelődjünk, kérem...

Amikor arról olvastam, hogy a Csak egy lövés Lee Child-könyvből filmet akarnak forgatni, nagyon megörültem. Kíváncsian vártam, melyik színész formálja majd meg a legyőzhetetlen, majd' két méter magas, közel százhúsz kilós Jack Reachert. Azon morfondíroztam, az sem baj, ha nem ismert színész, mint mondjuk Dolph Lundgren, majd híres lesz a film kapcsán.

Amikor viszont megtudtam, ki lesz, bambán bámultam magam elé.

Hogy mi van?
Ez most komoly?
Tom Cruise, a százhetven centis, pehelysúlyú kis apróság?
Ne viccelődjünk, kérem...

Az engem kevéssé vigasztal, hogy "a színészt éppen az író védte meg, mondván, hogy Jack Reacher termete csupán egy metafora, a lényeg az, hogy a főhős egy megállíthatatlan erőt képviseljen, Cruise márpedig át tudja vinni ezt az erőt a filmvásznon."

Ha könyvadaptációt nézek, akkor abban az esetben tetszik a film, ha hasonló látvány tárul elém, mint amilyet olvasás közben magam elé képzeltem. Ilyenkor az sem zavar, ha a cselekmény eltér a regénytől, amennyiben az a történet szempontjából szükséges. (Attól a falra tudok mászni, ha a rendező teljesen átírja a könyvet. Ha ki akarja élni magát, akkor legyen más a film címe, hogy ne tévessze meg szegény, naiv nézőt.)

Szóval valószínűleg megnézem ezt a filmet kb. 2013-ban, de nagyon kell majd igyekeznem, hogy elvonatkoztassak a fejemben élő Jack Reacher látványától...

Ti mit gondoltok?