2013. február 24., vasárnap

Christopher Paolini: Örökség, avagy A Lelkek Sírboltja

"Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak... Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen? Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket..."

Az első (Eragon) és a második (Elsőszülött) kötetről még nem írtam beszámolót, lehet, hogy valamikor majd bepótolom, a harmadikról (Brisingr) viszont igen, itt olvashatjátok el. Amikor végre megjelent a negyedik, befejező kötet, elolvastam angolul, így a fő történésekkel tisztában voltam.

Magyarul újraolvasva is nagyon tetszett. Jó volt, hogy a szerző megnyugtatóan elvarrta a szálakat, de ha esetleg mégis írna folytatást, maradtak benne kapcsolódási pontok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése